Márciusban csaknem 20 ezer gyerek lépett be felnőtt kísérő nélkül az Egyesült Államokba, ahol a korábbi szigorú szabályok után Joe Biden részben enyhébb előírásait nehezen tudják követni a hatóságok. Így aztán gyerekek ezrei rekednek akár egy hónapra vagy még hosszabb időre is börtönszerű létesítményekben.

Joe Biden egyik első intézkedése volt, hogy a mexikói határon enyhített a Donald Trump hivatali idejében bevezetett embertelen szabályozáson. A változás igen szembetűnő, és nem csak azért, mert a két országot kétezer kilométeren át elválasztó Rio Grande mindkét oldala azóta tele van mentőmellényekkel. A helyzet – bár az új kormányzat szabályai elvileg emberségesebbek – kétségbeejtő. Rengetegen indultak el ugyanis a hír hallatán egy jobb élet reményében észak felé, igaz, a döntésükben nem csak az enyhítések játszanak szerepet.

Éjszakánként a folyó két oldalán éjjellátó szemüvegekkel néznek farkasszemet az amerikai határőrök és az embercsempészek. Éjjel a kisgyerekes családok próbálnak átkelni a határon, nappal a kíséret nélküli gyerekek. Délutánonként pedig El Pasóból egy hídon át menetelnek a visszafordított felnőttek és családok, akiket nem fogadott be az Egyesült Államok.

Bár volt már ennél rosszabb is a migrációs helyzet az Államokban – legutóbb 2019-ben, Trump alatt –, a rendszer továbbra sem tud mit kezdeni ennyi emberrel: rengetegen várnak a sorsukra, túltelítettek a bevándorlási létesítmények, még úgy is, hogy a nem kisgyermekes családokat és a felnőtteket azonnal visszafordítják a határnál.

Márciusban több mint 170 ezer migráns lépte át a határt, ami 15 éve nem látott havi rekord, februárhoz képest például 70 százalékos az emelkedés. Az eddigi – 2019. márciusi – csúcsot megdöntötte a kísérő nélkül érkezett gyermekek száma is: a 19 ezres szám duplája az előző havi adatnak és négyszerese a tavaly márciusinak. 

Ráadásul az elkövetkező hetekben, hónapokban ez a szám várhatóan tovább nő majd. Júniusra 35 ezer gyerekről kell gondoskodnia a kormánynak egy előrejelzés szerint, pedig már most is 103 százalékon működnek a menekülttáborok. Bár 2019-ben összességében rosszabb volt a helyzet, mint idén az első negyedévben, de még nagyon a „szezon” elején vagyunk, mert a legtöbben általában tavasszal és nyáron érkeznek.

Tayfun Coskun / ANADOLU AGENCY / AFP A Rio Grande folyót átkelve érkeznek Hondurasból, Guatemalából és El Salvadorból bevándorlók az Egyesül Államokba 2021. április 9-én.

A legfrissebb hír, hogy az Egyesült Államok megegyezett Mexikóval, Hondurasszal és Guatemalával, hogy a rendőrök és a fegyveres erők a jövőben nagyobb elánnal igyekeznek majd rávenni a migránsokat, ne menjenek tovább észak felé. Mexikó tízezer fegyverest vet be, ezzel próbálják megduplázni a feltartóztatott menekültek létszámát. Guatemala 1500-zal növeli a hondurasi határán levő csapatainak létszámát, és ellenőrzőpontokat hoz létre a migránsok fő útvonalán. Honduras pedig 700 rendőrrel és fegyveressel vesz részt ebben a kampányban.

A cél az utazás és a határátlépés megnehezítése

mondta a demokrata elnök által vezetett Fehér Ház szóvivője, Jen Psaki. Mindez emlékeztet a Trump-időszakra, amikor több hasonló bejelentés is elhangzott Washingtonban. 2019 nyarán például Trump maga közölte, hogy eláll a Mexikóval szembeni büntetővámok kivetésétől, mivel a szomszédos állam katonák ezreit küldte a határhoz a migránsok feltartóztatására.

Bidenék most azzal védekeznek, hogy máshogy akarnak gátat szabni az érkezők tömegének. A kegyetlen bánásmód helyett diplomáciai úton akarják elérni, hogy Közép-Amerikában csökkenjen a bűncselekmények száma, a korrupció és a szegénység, vagyis érdemben változzanak azok a fő tényezők, amelyek miatt a menekültek útnak indulnak. Az elnök – hogy lássák, komolyan veszi ezt a problémát– helyettesét, Kamala Harrist tette meg az ügy felelősévé, a mostani fegyveres megállapodás pedig az országok közti érdemi együttműködés egyik első lépése lehet.

Hogy jutottunk ide?

Hogy megértsük, mi okoz most gondot, fel kell idéznünk, mi történt az előző elnök hivatali ideje alatt. Donald Trump több keményvonalas szabályt is bevezetett, köztük a zéró toleranciát, amely alapján a határon az illegálisan bevándorló gyerekeket elválasztották a szüleiktől. Biden több szabályon is enyhített, a bevándorláspolitikája kevésbé szigorú, ám ettől még nem oldódott meg a probléma. A jelenlegi adminisztráció befogadja a kísérő nélkül érkező gyermekeket, de a felnőttek jelentős többségét továbbra is kiutasítja a Trump-érában meghozott 42-es cikkely alapján, amely a vám- és határvédelmi hatóságnak lehetővé teszi, hogy az okmányokkal nem rendelkező migránsokat visszafordítsák. A hivatalos indoklás szerint ezzel kívánják megakadályozni a koronavírus terjedését a befogadó létesítményekben.

Tayfun Coskun / ANADOLU AGENCY / AFP Bevándorlók egy csoportja az Egyesült Államokba érkezve 2021. április 7-én.

A mostani határkrízis egyáltalán nem újdonság, pár évente újra és újra előfordul. Trump négyéves elnöksége alatt és már a kampányában is központi szerepe volt a bevándorlásnak, pontosabban a migráció elutasításának, és egyik fő ígérete is az volt, hogy a mexikói határra falat épít. (Érdekességképpen: ez egyáltalán nem az ő ötlete volt, a demokrata Bill Clinton elnöksége alatt építették meg az első, 22 kilométeres kerítést a határon, San Diegónál.)

Könyvajánló

A Trump-korszak alatti migrációs krízis, illetve ezen belül is a kíséret nélküli gyermekek sorsa a témája Valeria Luiselli, magyarul tavaly megjelent Elveszett gyermekek archívuma című regényének. Ez egyszerre egy családregény (pontosabban egy felbomló család regénye), egy apacs történelmi krónika, egy kalandregény, egy „roadmovie” (rokona ebből a szempontból a „velejéig” amerikai Úton Jack Kerouac-tól), és könyv a könyvben (rokona a „velejéig” latin-amerikai 2666 Roberto Bolanótól). Utóbbival az is rokonság, hogy a migráció és az amerikai-mexikói közös határral foglalkozik, mint Luiselli, csak a határ másik oldaláról. E mellett a – látszólagos – ellentétek könyve: zene, zaj és (el)hallgatás, rendszerezés és tervezetlenség, őshonosság és migráció, emlékezni akarás és felejteni akarás könyve, amely egyszerre fikció és dokumentumregény. Sokkal inkább aktuális, mint a magyarul szintén tavaly megjelent Ősz Ali Smith-től, amit szokás (poszt-)brexit regénynek nevezni, de amiből ez az aspektus talán a nyelv (véletlenül sem a fordítás!) miatt annyira nem jön át.

A Trump-adminisztráció bevezette a zéró toleranciát 2018 áprilisában, vagyis a gyerekeket azonnal elkülönítették a szüleiktől, amint elfogták őket. Több mint 4300 családot szakítottak szét. 2018 júniusában az elnök felfüggesztette ezt az eljárást, de ennek ellenére kormányzása alatt továbbra is szakítottak még szét családokat. Több száz dél-amerikai család a mai napig keresi a gyerekeit, mert a hivatalok nem követték elég alaposan az elszakított gyermekek sorsát. Biden az újraegyesítésükre egy munkacsoportot hozott létre.

Trump aztán a katonaságot is bevetette az erőszak és a szegénység elől menekülő, általa „karavánnak” nevezett, főként hondurasiakból álló csoport ellen 2018 októberében. Egy hónappal később az elnök tovább módosította a szabályokat, és megtiltotta a migránsoknak a menedékjogi kérelem megadását, ha két határállomás között léptek az Egyesült Államok területére. Ez mind az amerikai, mind a nemzetközi jogot sértette, és 2019 szeptemberében egy szövetségi bíróság betiltotta az alkalmazását.

2019 januárban indították el a „Maradj Mexikóban” migránsvédelmi protokollt, ami a bevándorlókat arra kényszerítette, hogy Mexikóban várják ki a bírósági meghallgatásukat. Így aztán a migránsoknak a veszélyes mexikói falvakban kellett maradniuk, sokan váltak közülük erőszak áldozatává. Ezt követően Trump megfenyegette Mexikót: ha nem állítják meg a migránsokat, az USA lezárja a határt és vámokat vet ki. Ezután Mexikó szigorúbban ellenőrizte a Guatemalával közös határát.

Júliusra mégis borzalmasan túlzsúfolttá és egészségügyileg fenntarthatatlanná vált a helyzet a bevándorlási központokban, ahol a menedékkérelmük elbírálásáig kell maradniuk a menekülteknek. Júliusban egy újabb szigorítás lépett életbe, miszerint egyes országokon áthaladók nem kérhettek menedéket. Ez főként az Afrikából, Kubából, Haitiből érkezők ellen szólt. Közben a Bevándorlási és Vámügyi Hivatal (ICE) razziái megsokasodtak. Augusztusban hét mississippi csirketelepen több száz migránst tartóztattak le, köztük szoptatós kismamákat és egyedülálló szülőket is.

Bár kezdetben Trump és kormánya nem igazán akart semmit tenni a koronavírus ellen, 2020 márciusában bevezették azt a 42-es cikkelyként emlegetett szabályt, amely lehetővé tette a Vám- és Határvédelmi Hivatalnak, hogy a papírokkal nem rendelkező migránsokat utasítsák ki, így előzve meg a vírus terjedését. Emiatt a menekültek többségét, köztük a gyerekeket is visszafordították a határnál, egészen novemberig, amikor egy bírói döntés értelmében a kíséret nélküli gyerekek esetében felfüggesztették ezt a gyakorlatot.

JOE RAEDLE / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / AFPFP

Emellett a Trump-kormányzat csökkentette a menekültügy szövetségi finanszírozását, amely miatt számos fogadólétesítmény kénytelen volt bezárni. A menekültügyi eljárást, a gyerekek befogadását is egyre jobban megnehezítették.

Ekkor lépett hivatalba Biden, aki beiktatása utáni egyik első feladataként leállíttatta a fal építését, a migránsvédelmi protokoll, a Maradj Mexikóban! alkalmazását, és intézkedett, hogy elkezdjék a Mexikóban ragadtak kérelmeinek feldolgozását. Van, aki két éve várakozik Mexikóban, hogy végre döntsenek a sorsa felől.

A 42-es cikkely azonban továbbra is életben maradt, azzal a kivétellel, hogy a kísérő nélkül érkező gyerekeket átveszik. De ugyanúgy, ahogy az előző ciklusban, képtelenek betartani a 72 órás határidőt az őrizetben tartásukra, így több száz gyerek jelenleg is börtönszerű intézményekben tölt olykor akár több hetet is.

Januárban lépett életbe egy mexikói törvény, amely megtiltotta az Egyesült Államoknak, hogy visszatoloncolja a kisgyerekes családokat a határ bizonyos részein – arra hivatkozva (és ez igaz is), hogy a mexikói rendszer túlterhelt –, őket ezért végül mégis fogadja az Egyesült Államok.

Kísérő nélküli gyermekek

Így tehát főleg a gyerekek száma növekedett meg Biden hatalomra kerülésével. Több mint 4000 gyerek lehet jelenleg is a vám- és határőrizet túlzsúfolt, börtönszerű létesítményeiben, míg több mint 17 ezer a családokat és a kezességet vállalókat felkutató Egészségügyi és Szociális Minisztérium (CBP) felügyelete alatt – legalábbis erre lehet következtetni az USA Today egy hete megjelent cikkéből.

Nincs hely egy gyereknek sem

– ezt még március közepén jelentette ki Alejandro Mayorkas belbiztonsági miniszter. Egyes jelentések szerint a befogadó létesítményekben akár nyolc napot is tölthetnek itt gyerekek anélkül, hogy telefonálhatnának, vagy akár zuhanyozhatnának. A gyerekek izolációs fóliatakarókba csavarva a földre fektetett matracokon alszanak.

A helyzet eldurvulása miatt saját pártja és a republikánusok is Bident teszik felelőssé. A demokraták szerint nagyon lassú az esetek feldolgozása, és gyorsítani kellene a férőhelyek bővítésén is, a republikánusok szerint pedig az vezetett ide, hogy szétzúzták a Trump-kormányzat által létrehozott rendszert. Ami egyébként másról sem szólt, mint hogy minél nehezebbé tegyék az érkezők helyzetét, minél rosszabb körülmények fogadják őket, hogy ezekkel eltántorítsák az újabb érkezőket.

Ahogy már fentebb említettük, az elfogásuk után a gyerekek (hiszen jelenleg csak őket fogadják),

előbb börtönszerű létesítményekbe kerülnek, ahol elvileg mindössze három napot tölthetnének, míg át nem szállítják őket egy táborba, de ez az időszak akár egy hónapra is kitolódhat.

Innen az Egészségügyi és Szociális Minisztérium által fenntartott mintegy 150 tábor vagy más létesítmény egyikébe kerülnek, amelyek szintén túlzsúfoltak, vannak olyan sátrak, amelyeket 30–50 fő befogadására méreteztek, de most tízszeres túltelítettséggel működnek.

Biden már elrendelte 16 ezer újabb férőhely kialakítását: a szükség miatt gyerekeket fogadnak például a hadsereg egy ingatlanjában, egy expo területén, olajmunkások egy korábbi táborában is, de újabb helyeket is megnyithatnak a közeljövőben.

Nem csak a férőhelyek hiánya okoz gondot, hanem az is, hogy a Trump-adminisztráció megszigorította a jogi eljárásokat is. Bár a gyerekek 50–80 százalékának él rokona az Egyesült Államokban – akik gondozásukba vennék a gyerekeket, míg nagyjából két év alatt nem döntenek menedékkérelmükről –, ám a háttérvizsgálat, a szükséges dokumentumok beszerzése túlságosan szigorú, ami lassítja a rendszert, vagyis a gyerekek átadását. Valamennyit már lazítottak a szabályokon, gyorsult az eljárás, de nem eléggé.

Egy olyan gyereket, akinek valamelyik szülője már az Egyesült Államokban él, nagyjából egy hónapon belül kiadnak a táborokból, ám azoknak a gyerekeknek, akiknek senkijük nincs az USA-ban, és nevelőszülők veszik őket át, vagy állami gondozás alatt maradnak, ez a folyamat jóval hosszabb, átlagosan egy évre kitolódik, mire elhagyhatják a tábort. Vagyis, minél távolabbi rokonság, ismeretség van a gyerek és a fogadó fél között, annál hosszabb az eljárás.

Ed JONES / AFP Határvédőkkel szemben egy embercsempészettel gyanúsított személy a Rio Grande folyónál 2021. március 27-én.

Március és április fordulóján egy hét alatt 2000 gyerek került gondnokság alá. Akik a szüleikhez vagy más törvényes gondviselőkhöz kerültek, azoknak átlagosan 23 napot kell várniuk, akiknek csak távolabbi rokonaik vannak, majdnem két hónapot.

Ha az előrejelzéseknek igaza lesz, nyáron már naponta 800 gyereket kéne kiadni a táborokból, jelenleg ez a szám 300 körül mozog.

Ugyanakkor túl sokat sem szabad lazítani, egyszerűsíteni a jogi eljárásokon, 2016-ban ugyanis egy szenátusi vizsgálat arra derített fényt, hogy gyerekeket kényszerítettek munkára csirkefarmokon.

A megnövekedett létszám miatt a határon dolgozók – egészségügyi személyzet, ügyvivők – száma is kevésnek bizonyult, ezért nemrégiben a kormányzati intézmények munkatársai, mint például a belbiztonsági minisztérium vagy a NASA alkalmazottai is levelet kaptak: nem lenne-e kedvük négy hónap fizetett szabadságra menni a déli határra a gyerekek körül segíteni. 2700-an jelentkeztek, sokan a fizetésüket felajánlották az egészségügyi minisztériumnak.

Volt már rosszabb, de idén még rosszabb lehet

Nem ez az első olyan időszak, amikor kísérő nélküli gyermekek tömegei érkeznek az Egyesült Államokba, az elmúlt három elnök alatt is komoly problémát jelentett a helyzet. Ugyanakkor tény, hogy a létszám látványosan emelkedik: míg 2009-ben 19,5 ezer gyerek érkezett az országba kísérő nélkül, addig 2014-ben már 68 ezer.

A gyerekek természetszerűleg nagyobb gondot is okoznak, mint a felnőttek, akikből nagyjából 11 millió mindenféle papír nélkül dolgozik az USA-ban, de kulcsfontosságúak a gazdaság számára például a mezőgazdaságban és az építőiparban. A gyerekek viszont pénzbe kerülnek, hiszen nem tudják magukat ellátni, szállást, ételt kell nekik biztosítani, és a jogi eljárásukat sem tudják kezelni, 75–90 százalékuknak sosem volt ügyvédi képviselete a menekültügyi eljárásuk alatt.

A gondnokság alá helyezésükkel ráadásul nem szűnik meg az állam feladata, hiszen oktatást is kell biztosítani nekik, ami elég nagy kihívást jelent a rendszernek. 2014-ben hét hónap alatt 5300 gyerekkel lett több Texasban, a floridai Miami-Dade megyében negyedév alatt 300 új tanuló érkezett a rendszerbe, ami fejenként 2000 dollár kiadást jelent.

Visszaküldeni őket pedig nem csak nemzetközi egyezményekbe és az Államok törvényeibe ütköző lenne, de kegyetlen is. Arról nem is szólva, hogy hova küldenék őket? A gyerekek egy része a szüleik nevét talán megjegyezte, de a telefonszámukat, lakhelyüket már kisebb eséllyel, de végtére mindegy is, mert a Közép-Amerika távoli, nagyvilágtól elzárt részein élő családokat az amerikai hatóságok nehezen is érnék el.

Az elmúlt egy év Közép-Amerikában pedig a szokásosnál is rosszabb volt. Az ott élőknek a szegénységen és az erőszakon túl a koronavírussal is meg kellett küzdeniük, ráadásul Guatemalát és Hondurast két hurrikán is érintette, ami a járvány mellett szintén rossz hatással volt a recesszióban levő gazdaságra.

Bár Biden komolyan gondolja, hogy megoldja a helyzetet, ezért is bízta meg a feladattal a helyettesét, több minden is arra mutat, hogy ez egyáltalán nem lesz egyszerű menet. Egyrészt igazából a bevándorlás nem is olyan fontos téma az amerikai választók szemében, másrészt az amerikai törvényhozásban a migránsoknak nincs képviseletük, nem részei egyetlen politikus szavazóbázisának sem, választást sem lehet velük nyerni, főleg nem a menekült gyerekekkel, akik persze nem is tudnak senkit se felelősségre vonni a borzalmas helyzetük miatt. Praktikusan pedig az is nehezíti a helyzetet, hogy a hónap végén visszavonul az Egyesült Államok Közép-Amerikára nagy befolyással bíró diplomatája, a volt mexikói nagykövet, Roberta Jacobson, akinek a mostani megegyezésben, a rendfenntartók bevonásában is érdemi szerepe volt.

500 gyerek érkezik naponta kísérő nélkül az USA-ba, ahol szörnyű helyzetben találják magukat
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here