600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint 600 millió forint


Június eleje a hüledezés szezonja: ilyenkor írja meg az újság, hogy a különböző cégek, gazdasági társaságok, alapítványok beszámolói szerint ki mennyi pénzt keresett. 2021-ben különösen súlyos számok kerültek nyilvánosságra. A fokozatosan magánzsebbe vándoroltatott országban lélegeztetőgépekből 15 milliárdot vihetett haza valakinek a haverjának a haverja, és még a ferencvárosi parkolási kavarás főszereplőjének is leesett 3 milliárd, pedig őt maga Kocsis Máté is sittes alaknak nevezte.

A hatalmas számok egy idő után elzsibbasztják a szemet, az agyat és azt a szervet, ami az emberi testben a felháborodásért felelős. De még így is volt egy tétel, amitől nekem, sokakkal együtt, tikkelni kezdett a szemem.

Az a 600 millió forint, amit a Batthyány Lajos Alapítvány (BLA) juttatott az Apriori Cultura NKft-nek (AC).

A 3,5 milliárd forint költségvetésű BLA egy Fidesz-közeli szereplőkkel feltöltött intézmény, ami Rogán Antal minisztériumától kapja a pénzt. Amit aztán tovább osztogat, a valaha volt közpénzt néhány mozdulattal privatizálva. 700 millió jutott például idén az Alapjogokért Központ ál-NGO mögött álló cégnek, amiről külön cikket és büntetőfeljelentést lehetne írni, de az AC 600 milliója még ennél is súlyosabb eset.

Az AC egyetlen látható tevékenysége ugyanis a Scruton nevű V. kerületi kávézó üzemeltetése. A cég tulajdonosa-ügyvezetője pedig Szalai Zoltán, a több száz milliárd forintnyi közpénzt magába olvasztó, elképesztő ingatlanbirodalmat építő Mathias Corvinus Collegium főigazgatója.

Az MCC-re zúduló, elapadhatatlannak tűnő pénzesőhöz képest nem nagy tétel ez a 600 millió forint, viszont cserébe meg lehet nézni, át lehet élni, meg lehet kóstolni. Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy milyen helyet hoztak össze a Rogán-BLA-AC-MCC közpénzféregjáratból a Zoltán utcában, érdemes tágabb szövegkörnyezetbe helyezni ezt a 600 millió forintot.

600 millió forint több, mint sok magyar kistelepülés éves költségvetése. 600 millió forintból gyakorlatilag bármilyen Magyarországon működő vendéglátóhelyet be lehet üzemelni, sőt, ezekben a bizonytalan időkben valószínűleg fel is vásárolni a már létezőket. Vendéglátóipari forrásaim csak abban nem voltak biztosak, hogy 600 millió forint egy kis belvárosi kávézó három, öt vagy ennél is több évi teljes árbevételének felel meg. Kérdés persze, hogy mennyi a Zoltán utcai üzlethelyiség bérleti díja – nyilván jó magas, hiszen Rogán Antal egykori kerületében mindenki piaci áron bérel, aki meg jól van bekötve a NER-be, az pláne.

Mondom máshogy: 600 millió forint több mint 2 millió amerikai dollár.

Akinek vannak ismerősei a nagyvilágban, próbálja meg elmagyarázni nekik, hogy egy kis budapesti kávézó mögött álló cég 2 millió amerikai dollárnyi közpénzhez jutott. Leírva is egészen hihetetlen, kimondva pedig azt az érzetet kelti, mint amikor az ember egymás után sokáig ismétel egy olyan furcsa hangzású szót, mint például az árboc, és a végén már azt sem tudja, hogy mit jelent, azt meg pláne nem, hogy mire húzzák fel a vitorlát a hajón. Egy kétmillió dolláros kávézónak már a gondolata is agykárosodást okoz.

A Scruton felé haladva a kétmillió dolláron gondolkodtam, és hogy mit szólna ehhez a névadó. A tavaly elhunyt Roger Scruton brit konzervatív filozófus volt, akinek gondolatait nem ez a cikk fogja elemezni. Scruton az 1980-as években jó kapcsolatot ápolt a kelet-európai ellenzékkel/ellenállókkal, így a magyarokkal is, és amennyire tudta, segítette őket, például könyvek csempészésével. Élete végére nyugaton kevés barátja maradt, Kelet-Európában viszont volt, akivel kitartott a jó kapcsolata. Ezek közül is kiemelkedett Orbán Viktor és rendszere: Magyarországon, amit kormánya a máshol lenézett és/vagy kinevetett „gondolkodók” utolsó józan mentsvárának képzel, Scruton Milo Yiannopoulosszal és Steve Bannonnal került egy polcra.

A kormányzati Scruton-imádat gyorsan átterjedt a róla elnevezett kávézóra is. Olyan jelentős kormányzati influenszerek reklámozták nem sokkal a tavalyi nyitás után, mint Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő és Rácz Zsófia ifjúságügyi helyettes államtitkár. Amikor egy hétköznap kora délután felkerestem a Scrutont, a kevés vendég egyike éppen Rácz volt.

A leghíresebb manökeneként Orbán Viktort alkalmazó Galamb Szabóság mellett, a parlamenthez közeli, csendes Zoltán utcában található Scruton legjobb tulajdonsága, legalábbis ebben a melegben, hogy a beltere is szinte teljesen nyitva van az utca felé. Talán a járványvédekezési szempontból szabadon járatott levegő miatt, talán mert azt hitték, hogy én is helyettes államtitkár vagyok, talán mert a Scruton minden vendégének kijár a törvények felett állás mámorító érzése, de senki nem ellenőrizte a védettségi igazolványomat. Pedig nekem az utóbbi hetekben, mióta lehet beltéren fogyasztani, még abban a kávézóban is elkérték a plasztikkártyámat, ahol legalább 200 alkalommal fogyasztottam az utóbbi években.

Nekem munkaköri kötelességem budapesti kávézókban fogyasztani, a 444 kiváló Budapest-kalauzába is én válogattam ki a legjobbakat, majd teszteltem végig mindegyiket. Ez alapján teljes bizonyossággal állítom, hogy a Scruton nincs ott az utóbbi néhány évben ezen a téren is nagyot fejlődő Budapest 50, de talán 100 legjobb kávézójában sem. A szendvics gyenge volt, a limonádé semmilyen, a presszókávém egész jó. A valamilyen levesből és mac and cheese-ből álló ebédmenüt még a 444 olvasóinak kedvéért sem volt kedvem megkóstolni. A kiszolgálás olyan volt, mint a legtöbb hasonló helyen: kedves és szétszórt.

A szendvics-limonádé-kávé kombóért 2563 forintot fizettem, ami egy ilyen helyen, pláne a belvárosban, nem drága, bár ez a furcsa összeg arra utal, hogy talán hozzáadhatták automatikusan a felszolgálási díjat, ami egy ilyen helyen kevéssé elegáns. Sajnálom, hogy nem ellenőriztem a számlát, de arra kellett koncentrálnom, hogy ne vetkőzzek előbb meztelenre, hogy aztán a földön ripityára tört üvegszilánkok közt fetrengve extázisban vonyítsam:

NA NE KÚRJATOK FEL KAPTATOK 600 MILLIÓT ITT MINDEN MAGYAR ADÓFIZETŐ INGYEN FOGYASZTHAT A NER HALÁLA NAPJÁIG.

A Scruton egyébként önmeghatározása szerint nem is kávézó, hanem közösségi tér. Érdekes kérdés, mit gondolna a névadó erről a tőle távol álló újbalos gügyögésről, amiből már csak egy feminista tamponvarró szakkör és az alagsorból egy crustpunk-zenekar próbaterme hiányzik. És hogy a borszakíróként is tevékenykedő Roger Scruton mit szólna a neve alatt futó, teljesen középszerű kávézóhoz, amit az ő konzervatív nézeteivel nem teljesen összeegyeztethető módon annyi pénzzel tömtek ki, amennyit magyar vendéglátós soha nem lát egyben. De hát ki tudja, lehet hogy ez az igazi konzervativizmus, jellegtelen vendéglátóhelyeket minél több közpénzzel feltőkésíteni. Én sajnos nem látok ehhez kellően tisztán ebben a 21. századi ideológiai katyvaszban.

Csak abban vagyok biztos, hogy a Scrutonba senki ne tegye be a lábát. Esetleg majd egyszer, ha visszaadták a 600 millió forintunkat.

A kétmillió dolláros kávézó
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here