Akkor már végképp meg voltam véve, amikor megszólalt Michelle Gurevich Lovers and Strangers című dala, nem aláfestőleg, hanem elindította a film Jónás nevű fiatal szereplője, ráadásul jó hangosan, egy meglehetősen drámai jelenetsor során. Ez rátett egy lapáttal a befogadói élménykomplexumomra, nagyon szeretem Michelle Gurevichet ugyanis. Hogy kicsoda ő, és miért csodálatos, arról most nem kezdek mélyrehatóbban értekezni, elég linkelnem a dalt a hozzá tartozó videóval együtt, lehet, hogy már ez is túlzásba vitt kóborlás a mellékszálakon, hiszen Mundruczó Kornél és Wéber Kata új filmjéről, az Evolúcióról kell itt írnom. Vagyis nem kell, inkább szeretnék.

Az Evolúció a zsidó identitásról szól, Auschwitz után, három generáció egymással alaposan összefonódó történetén keresztül. Illetve az identitásról úgy egyetemesen is.

A rejtegetéséről, a mindenáron való felvállalásáról, a megörökléséről. A magunkkal hurcolásáról, a feloldás lehetőségeiről vagy lehetetlenségéről.

A hanukalámpa és a Márton-napi lámpás közötti technikai és tartalmi különbségekről.

Három generáció három történetét három fejezetben mesélik el nekünk Mundruczóék, és ezekben különböző eszközökkel operálnak.

Éva fejezetében alig néhány szó hangzik el, azok is oroszul, ám képileg ez a legerősebb rész. A gázkamra-takarítók – köztük a főtakarítóval, aki úgy néz és úgy is néz ki, mint Alekszandr Kajdanovszkij a Sztalkerben – nem beszélnek, csak locsolnak, sikálnak, lihegnek, borzadnak hosszasan, miközben a feszültség nőttön nő, helyenként már-már horrorisztikus jelleggel. Később megy az oldalkocsis motorbicikli a szürkés-havas tájban, ismét sokáig, aztán felülről látjuk a birkenaui barakkok sorát, és ez egyszerre elborzasztó és – szép. A születés és a túlélés miatt alighanem.

A közbülső részben ehhez képest a szavaké a szó. Monori Lili és Láng Annamária, Éva és Léna keresetlennek-spontánnak ható párbeszéde – amelynek alapját, ha nem tévedek, a Proton Színház korábbi előadása képezte – helyezi kontextusba a történetet. Az öregedő anya és Berlinben élő, onnan rövid időre hazalátogató lánya állami díjátadóra készül, és miközben azon vitatkoznak, hogy elmenjenek-e – nem kell nekem semmi a bajszostól, mondja az anya, miféle bajszostól, válaszolja a lánya, talán ez a film egyetlen kifejezetten aktuálpolitikai kiszólása –, összeáll a múlt, illetve felvázoltatik a jelen a korlátozott perspektíváival és adódó stratégiáival.

Az évtizedekkel, amikor a zsidóság titkolandónak minősülhetett, a születési hely főleg, és a XXI. század eleje, amikor – mintegy reakcióként is – vállalandónak és kifejezendőnek találtatik. Nem túlélő akarok lenni, mama, hanem élő, mondja ki a tételmondatot Léna, és igenis szüksége van arra az anyakönyvi kivonatra a sok közül, amely zsidó származását bizonyítja.

A Mundruczó–Wéber duó nem deklarál és nem provokál, a hangnem visszafogott marad – akkor is, amikor a nézőt zavarba hozó jelenetsorok zárják le a fejezetet.









Egy jelenet a harmadik fejezetből


Fotó:
Yorick Le Saux

A harmadik felvonás Jónásé. A fiú, akit előzőleg még óvodásként emlegettek, itt már kamasz, iskolába jár Berlinben – nagyjából most van tehát –, és neki sem könnyű. Hibátlanul beszél németül – az anyjával sem magyarul, ez egy pillanatra zavaró –, de vannak vele gondok, akadnak konfliktusai, főként a társaival, és nem csupán velük. Részben a Közel-Keletről importált problémák miatt, mondja a tanára. Hiába, Berlinben sem könnyű fiatalnak lenni, főként akkor, ha örökölt terheket kénytelen hordozni magával valaki, és ezt egyáltalán nem szívesen teszi. Ennek a fejezetnek a legerőteljesebb a dinamikája – és a legkevébé elemelt az esztétikája, ami egyáltalán nem baj –, minthogy Jónással magától értetődően azonosul a néző. Sőt izgul is, hogy mi lesz vele, mi lehet a vége, milyen sorsra számíthat a harmadik generáció.

Másképpen: hogy az alkotók mit gondolnak, áthidalhatóak-e a kulturális szakadékok, és ha igen, milyen módon vagy irányban. Az összetett kérdésekre óvatosan világos választ kapunk, hogy pontosan milyet, természetesen nem árulom el.

Aki kíváncsi rá, könnyen megtudhatja, az Evolúció a hétfőn kezdődő 10. Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivál nyitófilmje – részletes program itt –, és rövidesen a mozikban is bemutatják.

Berlinben sem könnyű zsidónak lenni, pláne, ha valaki fiatal, és nem akar mindenáron benne maradni a régiben
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here