„Az első iskolahét elképesztő volt, pánikrohammal, szorongásos rohammal érkeztek sorra a gyerekek”

– meséli a iskolakezdésről dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház és Szakambulanciát fenntartó Vadaskert Alapítvány igazgatója. Az intézmény november végén jelentette, hogy nagyon leterhelt az akut ellátás, és rengeteg önsértő gyerek érkezik a pszichiátriára. Tárnok szerint szeptemberben a segítségre szorulók gyakorlatilag megrohamozták az intézményt, és ez a tendencia azóta sem sokat csillapodott.









Dr. Tárnok Zsanett, a Vadaskert Alapítvány igazgatója


Fotó:
botost/444.hu

A szakember szerint az őszi iskolakezdésre senki sem volt igazán alaposan felkészülve: az előző tanév nagy részét a gyerekek online oktatásban töltötték, és az, hogy ősszel visszaülhetnek az iskolapadba, viszonylag későn, a járványhelyzet aktuális állása alapján dőlt el.

A váratlan visszatérést leginkább azok a fiatalok szenvedték meg, akik otthon biztonságban érezték magukat: nekik az online oktatás alatt nem volt akkora teljesítményszorongásuk, a társas közeg hiánya miatt nem volt szociális szorongás, nem volt bullying, nem piszkálták őket a többiek.

„Mindenki úgy csinált, mintha ott kellett volna folytatni, ahol abbahagytuk az életet. Nem volt gyász, nem volt feldolgozás, a gyerekek hirtelen újra teljesítményhelyzetbe kerültek, és nagyon megsínylették”

– mondja Tárnok. Ezek mellett a járványhelyzet sem tűnt el, minden ezzel járó feszültség továbbra is terhelte a családokat.

Nem gondolja, hogy ez a tanárok hibája lenne, hiszen rajtuk is felülről érkező nyomás volt, hogy „hozzák be” az előző félévet. Viszont nagy károkat okozott az, hogy a gyerekektől ennyire hirtelen várták el, hogy zökkenjenek vissza, és teljesítsenek úgy, ahogy korábban. Fokozatosságra lett volna szükség, és figyelembe kellett volna venni, hogy a jelenléti oktatás nem minden diáknak fellélegzés, rengetegszer szorongással jár. Tárnok szerint nagyon kevés iskolában volt tudatos gyászfeldolgozás, pedig egy kamasz számára egy kiesett év nagyon sokat jelent: ballagások, közösségi események maradtak el, tanulmányi, sportolói terveket kellett átkalibrálni.

A fiatalok pedig csak sodródtak, és a korábbi normalitás látszólagos visszatérésével szeptemberben kibukott az egész.









Fotó:
botost/444.hu

A Vadaskert Alapítvány 32 éve létezik, és az általa működtetett Vadaskert Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Kórház- és Szakambulancia is több mint 28 éves. Bár nem állami fenntartású, de állami finanszírozásból működik, Magyarország egyetlen közfinanszírozott gyermekpszichiátriai kórházaként. Ez azt jelenti, hogy területi ellátási kötelezettsége is van: Budapest budai oldala és a környező települések, az észak-magyarországi régió és Nyugat-Magyarország nagyobbik része tartozik hozzá.

A kórháznak van sürgősségi ellátása is, de alapvetően előjegyzés alapján működik. A terápiás osztályokra bekerülő gyerekek 1-2 hetes kognitív viselkedésterápiás foglalkozásokon vesznek részt, amit szülőtréninggel is egybekötnek.

A járványban a korábbi működés teljesen felborult: annyival több akut eset érkezik, hogy az egész intézmény működését át kellett strukturálni. A negyvenágyas kórházban korábban tizenkét ágy volt a sürgősségi osztályon, ezt a fokozódó igény miatt a többi osztály átalakításával tizennyolcra kellett bővíteni.

„Itt naponta megáll a mentő, de van olyan, amikor éjszaka kettő-három is érkezik”

– mondja Tárnok. Sokszor van, hogy a mentő és a rendőr együtt jön, főleg magatartászavar, pszichotikus tünet, szuicid magatartás miatt kerülnek így be a fiatalok, leginkább serdülők. Aggasztó tendencia, hogy a gyerekek általános sérülékenysége megnőtt, egyre fiatalabbaknál jelentkeznek olyan problémák, mint az evészavar vagy a depresszió, ami öt-tíz éve még jellemzően a tinédzsereket érintette.









Fotó:
botost/444.hu

A 2019-es, járvány előtti őszi időszakhoz képest 40 százalékkal nőtt a kezelést igénylő esetek száma, míg a szorongásos és depressziós zavarokkal küzdő gyerekek aránya az ötszörösére emelkedett. Kétszer annyi fiatal küzd kényszeres gondolatokkal és cselekedetekkel, a szakambulancián jelenleg 500 gyerek vár arra, hogy időpontot kapjon. A járóbeteg-ellátásnak van egy plafonja, amit finanszíroz az állam, ennek már most lényegesen fölötte vannak.

„Hatalmas a terhelés, magánrendelésre is csak február-márciusra van időpont.”

A szakember szerint ez nem azért van, mert több lenne a depressziós, szorongó fiatal, mint néhány éve, de a vírushelyzet katalizál, intenzívebben, gyorsabban előjönnek a tünetek, „minden probléma hirtelen akut lesz”, miközben a megoldására szánható erőforrások szűkülnek.

Nem csak a szorongásos, depressziós panasszal érkezők száma nőtt, a vírus nehéz helyzetet teremtett a kényszeres gondolatokkal küzdőknek is. Akik korábban is féltek a betegségektől, vírusoktól, könnyen belecsúszhattak egy tünetrosszabbodási spirálba. Hasonló a helyzet a tikkelőkkel: a vokális tikkek között gyakori a szipogás, köhécselés. Erre a járvány óta mindenki azonnal felkapja a fejét, a gyerek pedig úgy érzi, hogy most nem szabad ezt csinálnia, de ettől csak még nagyobb késztetéssel jelentkezik a tünet. Tárnok szerint sok olyan eset is van, amikor a kortársai bántják, csúfolják a fiatalt az ilyen tikkekért.









Fotó:
botost/444.hu

Tárnok azt mondja, ha egy várólistás fiatalnak súlyosbodna az állapota, akkor természetesen azonnal reagálnak, és felveszik az akut osztályra. A várakozókat pedig igyekeznek ingyenes edukációs szülőcsoportok szervezésével is segíteni. Ez nem váltja ki a kezelést, viszont a szülők eszközöket kapnak, hogy tudjanak otthon segíteni a gyereküknek.

Az alapítvány igazgatója a gyerekek mellett a kollégái mentális egészsége miatt is aggódik. A terhelés mindenhol hatalmas, vidéki pszichiáter-kollégák is hasonló tapasztalatok miatt telefonálnak, és egyelőre egyáltalán nem látszik, mikor csitulna ez a helyzet. „Én még életemben annyit nem dolgoztam, mint ez alatt a járvány alatt” – mondja Tárnok. Szerinte az egészségügynek ez a része eleve kicsit perifériára szorult, mert a fókusz most a covidosztályokon van, ami teljesen természetes, de fontos tudni, hogy itt is ugyanolyan áldozatos és megfeszített munka folyik.

„Itt naponta megáll a mentő, de van olyan, amikor éjszaka kettő-három is érkezik”
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here