„Nálunk a verés megengedett volt” – mondta Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornász a Blikknek. Az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpia aranyérmese arra reagált, hogy több magyar úszó is azt állította, edzőjük, Turi György verte őket. Ennek nyomán más sportágak bajnokai is előálltak történeteikkel, és kiderült, sok helyütt a mai napig bevett az erőszak.

Magyar, aki jelenleg a Magyar Torna Szövetség elnöke is, azt mondta, szerinte az erőszakban nincs semmi kivetnivaló, szerinte az ő gyerekkorában a testi és lelki fenyítés úgy volt része a sportnak, mint a gyűrű vagy a gerenda.

„Az edzőm kegyetlen ember volt, de letérdelek előtte és megcsókolom a kezét, mert ez kellett ahhoz, hogy belőlem kétszeres olimpiai bajnok legyen. Ma már más világ van, de amikor én voltam gyerek, az ötvenes-hatvanas években, elfogadott volt, hogy ütöttek minket otthon, az iskolában és a sportpályán. Emlékszem, az édesanyám is felpofozott, ha rosszalkodtam, esetleg nem mentem edzésre vagy rossz jegyet vittem haza, és kergetett az asztal körül a konyhában. Sajnálom Cseh Lacit és mindenki mást is, akit vertek fiatalon, és ez lelki törést okozott nekik. De engem nem tört meg, sőt, belátom, ez vezetett el ahhoz, hogy később kiemelkedő eredményeim legyenek. Magamtól, önszorgalomból biztosan nem sikerült volna a csúcsra jutnom, a pofonok nélkül nem lettem volna olimpiai bajnok, s nem lennék a Nemzet Sportolója sem.”

Magyar ma is tartja a kapcsolatot most 80 éves edzőjével, Vígh Lászlóval, aki Magyar szerint szerette őt, és korát megelőző, elhivatott, szigorú tréner volt.

„A tehetségfaktorok közül az egyik a tűrőképesség, és ebben én rettentően jó voltam, mert kibírtam Víghet. Kezdetben, kisgyerekként volt a kokizás, aztán, amikor idősebbek lettünk, az ütés, a pofon, majd kamaszként a csúnyán nézés, a szúrós tekintet, ha elrontottál valamit, ami a legrosszabb volt mind közül. A mester olyan szinten hitt a kőkemény munkában, hogy az mai ésszel felfoghatatlan. Nem arról volt szó, hogy agyonvertek volna bennünket, csak a helyes irányba tereltek.”







Magyar Zoltán


Fotó:

Készítette: Tamás Urbán – archivált másolat, CC BY-SA 3.0


A Blikk Víghet is megszólaltatta az ügyről, és az edző azt mondta, tudja, hogy a 21. században már elítélendőnek számítanak a módszerei, de ő a mai napig hisz bennük.

„Ebben a világban botrányos, ahogy én a tanítványaimat treníroztam, de valahogy el kellett érni azt, hogy egy tehetség kihozza magából mindazt, ami benne van. A maximumot. Előfordult, hogy odacsaptam egyet a gyereknek a saját érdekében, hogy kicsit keményebben dolgozzon. Simogatással, puszilgatással nem lehetett sikert elérni. És talán nem túlzás azt állítanom, a módszer engem igazolt, én vagyok az FTC történetének egyik legeredményesebb trénere.”

Vígh szerint a közélettel is hasonlóak a problémák: „Hagyjuk az országot rohadni, csak hogy a demokrácia látszatát fenntartsuk. És ez a szemlélet a sportba is átgyűrűzik előbb vagy utóbb” – mondta. (Blikk)

Magyar Zoltán kétszeres olimpiai bajnok tornász: „Pofonok nélkül nem lettem volna olimpiai bajnok”
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here