Több 444 videó?

Szeretném

  • A vasárnapi véres mianmari tüntetés után sem tört meg a tüntetők lendülete, kezdenek olyan kitartóvá és szervezetté válni, mint a hongkongiak, akik kézikönyvet is küldtek nekik az ellenálláshoz.
  • A mianmari tüntetők közé beálltak különböző etnikai csoportok fegyveres gerilla-szervezetei is, ami veszélyessé válhat, mert a tüntetések könnyen vérfürdőbe csaphatnak át.

  • A mianmariak aligha számíthatnak nyugati segítségre, viszont egyre több ázsiai országban harcolnak a szabadságért és a demokráciáért, és haladnak az arab tavaszhoz hasonló ázsiai tavasz felé.

Vasárnap volt a legvéresebb napja az egy hónapja tartó mianmari tüntetéseknek, miután a hadsereg átvette a hatalmat és elfogták az ország demokratikusan megválasztott Nobel-békedíjas vezetőjét, Aun Szan Szu Kjit. Az országban példátlan az összefogás a tüntetők között, a tüntetések pedig egyre inkább hasonlítanak a hongkongi nemzetbiztonsági törvény elleni tüntetésekre, miközben több ázsiai ország is szövetségre lép a demokráciáért a Milk Tea Alliance nevében.

A hadsereg bepöccent

Vasárnap is országszerte tüntettek Mianmarban, a halálos áldozatok száma pedig 18-28 közé tehető, ugyanis a hadsereg sortüzet nyitott a tömegre. Rengetegen meg is sérültek, és mintegy 1000 embert letartóztattak.

A vérengzéssel mérföldkőhöz ért a mianmari tüntetés, amit szakértők szerint az válthatott ki, hogy a hatalmat átvevő hadsereg szóvivője, Kyaw Moe Tun ENSZ-nagykövet nem egészen olyan beszédet mondott pénteken az ENSZ-ben, mint amilyenre a hadsereg számított. Ugyanis ahelyett, hogy Kyaw Moe Tun kiállt volna a hadsereg mellett és tagadta volna, hogy puccsot követtek el, a tüntetők oldalára állt. Kyaw Moe Tun burmai nyelven is szólt a népéhez, akiknek megköszönte, hogy csatlakoztak az ellenálláshoz, és arra kérte őket, hogy tartsanak ki. Sőt még a tüntetések jelképét, a három ujjas szalutálást is használta. 

A beszéd másnapján a hadsereg kirúgta az ENSZ-nagykövetet.

A vasárnapi tüntetésen történtek akár csúnya vérengzésekhez is vezethetnek a következő napokban, hetekben, ugyanis fegyveres etnikai csoportok is beálltak a tüntetők közé, akikkel még 2015-ben kötött fegyverszünetet Aun Szan Szu Kji. A tüntetők között rohingyák is voltak is a tömegben, azt hirdették, hogy közös az ellenség, aki pedig nem más, mint a hadsereg tábornoka, Min Aung Hlaing, akihez a 2017-es rohingya népirtás is köthető. 

A népirtás miatt a rohingyák és a mianmariak között mindig is nagy volt a feszültség, mert bár a hadsereg kezéhez tapad vér, Aun Szan Szu Kji sem szólalt fel ellene. Most nem csak a rohingyák nyújtottak a közös cél érdekében békejobbot, de a mianmariak is tettek egy gesztust: transzparensekre írták rá, hogy „bánjunk a rohingya krízist, amiért a hadsereg a felelős”.

De nemcsak a rohingyák, hanem a karen népcsoport képviselői is részt vettek a vasárnapi megmozdulásokon, és nyilvánvalóvá tették: ha a hadsereg erőszakosan reagál, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a népcsoportok gerilla-szervezetei is fegyvert ragadnak.

Hongkongi minta

Hongkongban a kiadatási törvény bevezetése után magasan szervezett, össztársadalmi ellenállás kezdődött.

Egyre szembetűnőbb, hogy a mianmari tüntetések hasonlítanak a hongkongi tüntetésekhez, ez pedig nem véletlen, ugyanis a hongkongiak lefordították burmai nyelvre a kézikönyvüket, amiben részletesen, mintegy 70 oldalon keresztül leírják, hogyan szervezzék meg ellenállást. „Kedves fivéreink és nővéreink Mianmarban, mi a hongkongi Ellenállás résztvevői vagyunk, és aggodalommal és nagy szomorúsággal figyeljük, hogy mi történik veletek Mianmarban. Megosztjuk veletek az értékeinket, és kiállunk mellettetek az igazságos és szabad társadalomért folytatott harcban” – olvasható a dokumentum első néhány sorában. 

A dokumentum egyik javaslata szerint a „frontvonalban álló tüntetők” öltözzenek védőfelszerelésbe, vegyenek sisakot, gázálarcot, pajzsot és vigyenek olyan eszközöket, amikkel adott esetben barikádot tudnak építeni vagy védekezni tudnak a rendőrség támadásai ellen. Ezt már lehet is látni a mianmari tüntetőkön:

Fotó: Myanmar Now

Az egyik legnagyobb hasonlóság, hogy mindkét államban a tüntetéseken épp nem résztvevő civilek is segítik a tüntetőket. Mianmarban például az autósok fogtak össze, és úgy próbálták megakadályozni a tüntetésekre érkező rendőrautókat és katonai járműveket, hogy eljátszották, hogy lerobbant az autójuk, ami miatt több kilométeres úttorlasz alakult ki az utakon. De arról is lehetett fotókat látni, hogy ételt és vizet osztanak a tüntetőknek, és volt, ahol még papucsokat is kiraktak azzal a felirattal, hogy „ha menekülés közben elhagytad a papucsod, akkor vegyél el egyet”. 

Azt is átvették a hongkongiaktól, hogy hogyan válhatnak kevésbé bekeríthetővé. A hongkongi tüntetések egyik nagy jelmondata ugyanis az, hogy „Légy víz!”, ami azt jelenti, hogy a tömeg sose bekeríthetően, egy helyre koncentrálódva gyűljön össze, hanem folyjon szét az utcákon, ahogy a víz is a környezete alakját veszi fel. Ezt követve a mianmari tüntetők is kis utcákban szóródtak szét. A hadsereg viszont válaszul éjszakánként teljes terrort alkalmaz, hajnal 1-től reggel 9-ig lekapcsolják az internetet, és ilyenkor fogdossák össze azokat a tüntetőket, akiket előtte az utcán láttak és azonosítani tudtak. 

Ugyancsak átvették egy másik fontos elemét a hongkongi tüntetéseknek, ez pedig a ,,ha mi égünk, akkor ti is égtek velünk”. Ez pedig azt jelenti, hogy a tüntetők nem akarják átengedni a hadseregnek jó gazdasági állapotban az országot, hanem előbb anyagilag megreccsentik azt. Ebben – Hongkonggal ellentétben- Mianmarban a szakszervezetek is közreműködnek, leállítottak egy csomó szektort, köztük például a privát bankokat, hogy ne táplálják tovább pénzzel a kormányt és a hadsereget, ugyanis a legtöbb szektorba a hadsereg már bevásárolta magát. Ez olyannyira jól működik, hogy már akadoznak az áruszállítmányok, de a nyugdíjakat sem tudta kifizetni a kormány.  

Szintén közös bennük, hogy nincs vezetőjük. Bár Mianmarban jelképesen ott van Aun Szan Szu Kji személye, de a tüntetők általános szabadságot és demokráciát akarnak, és ebben bármeddig képesek elmenni, ahogy a hongkongiak és a mianmariak szlogenje is hangoztatja: „Rossz generációval kezdtetek ki!”

Ázsiai tavasz

A tüntetések már rég túlmutatnak Aun Szan Szu Kji ellenzéki vezetőn, sőt már magán az országon is. Vasárnap ugyanis nem csak Mianmarban, hanem Bangkokban és Malajziában is tüntettek a Milk Tea Alliance (Tejes Tea Szövetség) név alatt, amibe olyan országok tartoznak, ahol az emberek az elnyomó rezsim ellen harcolnak. Ide tartozik Hongkong, Tajvan és Thaiföld is. A thai tüntetőktől kölcsönözték a mianmariak a három ujjas szalutálást, ami az ellenállás jelképe lett az Éhezők viadala című film nyomán. Ez a szövetség a szabadságot és a demokráciát hirdeti, az összefogás pedig akár „ázsiai tavaszhoz” is vezethet. 

Fotó: Save Myanmar

A tüntetők az ENSZ-et is szeretnék cselekvésre késztetni, azt szeretnék kiharcolni, hogy küldjenek békefenntartókat az országba. Erre azonban vajmi kevés az esély, ugyanis a Biztonsági Tanácsban Oroszország és Kína is állandó tag, akik az ilyen törekvéseket vétózni fogják. A kínaiak Hongkong miatt, az oroszok pedig a belarusz helyzet miatt.

A mianmariak segítséget tehát csak az ázsiai országoktól várhatnak, de ott sem mindenkitől. Kínának egyáltalán nem érdeke, hogy közbelépjenek, ezért inkább azt hangoztatják, hogy ez Mianmar belügye, miközben ők pénzelik a hadsereget. Malajzia egyértelműen állást foglalt azzal, amikor visszafordított egy rohingya menekült hajót Mianmarba a legnagyobb káosz közepén, Indonézia egyelőre tétovázik, Indiában pedig szokatlanul nagy a csönd. 

A cikk Kozari Zita aktivista közreműködésével készült.

Mianmar: rossz generációval kezdtetek ki
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here