Az Európai Unió Bírósága tényleg arra kötelezi a magyar bírákat, hogy sértsék meg az alaptörvényt és tagadják meg a nemzeti alkotmányt? Sándor Zsuzsa elmagyarázza, hogy valóban erről van-e szó.

A Bourbonok semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek

Talleyrand jellemezte így a Bourbon királyi házat, amely nem vont le következtetést az átmeneti bukásából, és újból hatalomra kerülve ott folytatta a gyűlöletes uralkodását, ahol korábban abbahagyta.

A Fidesz-kormány e tekintetben emlékeztet a Bourbonokra. Általában Orbánék sem vonnak le érdemi következtetést az Európai Bíróság egyes döntéseiből, illetve az Európai Bizottság által indított számos kötelezettségszegési eljárásból. Ezeknek most csak egyetlen szeletét, amúgy éppen nagyon is aktuális szeletét említjük, az igazságszolgáltatás függetlenségét.

De haladjunk időrendben. 2018-ban Szabó Gabriella, aki határozott időre kinevezett bíróként dolgozott a Fővárosi Törvényszéken, egy kurd menekült ügyében előzetes kérdést intézett az Európai Unió Bíróságához (EUB). Anélkül, hogy a történetet most részletesen ismertetném (ezt korábban megtettem), a kérdés az volt, hogy a Stop Soros néven elhíresült törvény nem ellentétes-e az uniós joggal.

Annyit azért érdemes itt is megemlíteni, hogy a bíró akkor tehet fel kérdést a luxemburgi székhelyű uniós bíróságnak, ha az előtte lévő ügyben úgy gondolja, a magyar jogszabály nincs összhangban az uniós joggal.

Szabó Gabriellát „megbüntették”, legalábbis a bírói munkára – szakmai felettesének pozitív véleménye ellenére – alkalmatlannak találták. És bár utólag Szabó Gabriella sorsán ez már nem segített, az EU Bírósága 2021. november 16-án kimondta: a Stop Soros ellentétes az uniós joggal:

sem a menedékkérők jogainak korlátozása, sem a civil szervezetek tevékenységének kriminalizálása nem fér össze az európai szabályozással.

Csak a teljesség kedvéért: a magyar Alkotmánybíróság 2019-ben alkotmányosnak találta a törvénycsomagot.

Koszticsák Szilárd / MTI Orbán Viktor miniszterelnök, Fazekas Sándor és Balog Zoltán, a Fidesz parlamenti képviselői beszélgetnek az alaptörvény hetedik módosításáról és a kormány Stop Soros törvénycsomagjáról szóló szavazás előtt az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. június 20-án.

A következő, hasonlóan botrányos bírósági ügy 2019-ben zajlott. A különbség annyi, hogy Vasvári Csabától nem lehetett olyan „egyszerűen” megszabadulni, mint Szabó Gabriellától, pedig az igyekezet az ő esetében is megvolt. Olyannyira, hogy törvényt, szabályt félretéve Polt Péter legfőbb ügyész kezdeményezésére még a Kúria is beszállt a történetbe. Ekkor tehát már nemcsak azt a bírót próbálták büntetni, aki az Európai Bíróságot kérdezgette, hanem szerették volna a többieket is figyelmeztetni az elvárt viselkedésre.

Vasvári Csaba egy svéd vádlott ellen folyó büntetőeljárásban – a védő indítványára – fordult az EU Bíróságához azzal az előzetes kérdéssel, hogy a bírósági tolmácsolás magyar szabályozása biztosítja-e egy külföldi vádlott számára a tisztességes eljáráshoz való jogot. Emellett azonban Vasvári két másik kérdést is feltett, amelyek a bíróságok és a bírák függetlenségét firtatták. Na, ezek verték ki a biztosítékot olyannyira, hogy Polt Péter – egy kalandos jogi bravúrral – a Kúria előtt megtámadta a bíró döntését. A Kúria készséggel adott igazat Poltnak, mondván, hogy a bíró az ügy szempontjából irreleváns kérdéseket tett fel, ráadásul a bírói függetlenséggel kapcsolatos kérdései „jogszabályba ütköznek”. Mindezek után a Fővárosi Törvényszék elnöke fegyelmi eljárást is indított Vasvári ellen, bár ezt később megszüntette.

Vasvári nem volt rest további két kérdéssel kiegészíteni a korábbiakat. Megkérdezte még azt is,

  • hogy a Kúria vajon megakadályozhatja-e, hogy egy bíró előzetes kérdést tegyen fel az Unió bíróságának,
  • valamint azt, hogy lehet-e emiatt a bíró ellen fegyelmi eljárást indítani.

Kis hazánk nagyobb dicsőségére eljutottunk addig a pontig, hogy az EUB mind a magyar legfőbb ügyészt, mind a Kúriát elmarasztalta. A bírói függetlenséghez kapcsolódó két általános kérdést viszont nem fogadta be. Most persze mondhatnák, hogy „na, ugye”, az EUB is megmondta, hogy az a két kérdés nem tartozik rájuk. Ám mégsincs ok az önelégültségre. A dolog lényege ugyanis nem ez.

Idézem a luxemburgi bíróság ítéletét: „a nemzeti bíróságok és a Bíróság (EUB) között létrehozott együttműködési rendszerrel ellentétes az, ha a nemzeti legfelsőbb bíróság valamely alsóbb fokú bíróság által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmét azon az alapon minősíti törvénysértőnek, hogy az előterjesztett kérdések nem relevánsak és szükségesek az alapjogvita eldöntése szempontjából. Az ilyen jogszerűségi vizsgálat ugyanis az Európai Unió Bíróságának kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Nem arról van tehát szó, hogy egy, a bíró által feltett kérdés – leegyszerűsítve – jó vagy nem jó, hanem arról, hogy ezt ki döntheti el. Kinek a kompetenciája, kinek a kizárólagos joga ezt megítélni. És 1964 óta ez nem kérdés. Akkor alakította ki ugyanis az Európai Unió Bírósága az uniós jog elsőbbségének elvét. Magyarország 2004-es belépése előtt négy évig tartottak az előzetes tárgyalások, bőven volt tehát idő arra, hogy ezt a szabályt minden jogász megtanulja, beleértve Polt Pétert és a Kúria bíráit is.

De, hogy ők is pontosan értsék, az ítélet még azt is leírta:

Az uniós jog elsőbbsége alapján a nemzeti bíróságnak figyelmen kívül kell hagynia minden olyan nemzeti bírói gyakorlatot, amely sérti az Európai Unió Bíróságához fordulás jogát.

Illyés Tibor / MTI Polt Péter

De nem maradt megválaszolatlanul a Vasvári Csaba fegyelmi eljárására vonatkozó kérdése sem: „Az uniós jog kizárja, hogy fegyelmi eljárást indítsanak egy tagország bírája ellen azért, mert előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához. Az ilyen fegyelmi eljárások alááshatják a bírói függetlenséget.”

A Legfőbb Ügyészség a közleményében azt állította: „a legfőbb ügyész nem sértett uniós jogot.” Az indokolásuk egészen elképesztő, nyilvánvaló átverése a nem jogász közönségnek. Ezt írják ugyanis, hogy a legfőbb ügyész jogorvoslati kezdeményezése nem az előzetes döntéshozatali eljárás, hanem a magyar büntetőeljárás törvénysértő felfüggesztése ellen irányult. Honnan kéne tudniuk a nem szakmabélieknek, hogy az eljárás felfüggesztése a magyar törvények szerint kötelező, ha a bíró előzetes kérdést tesz fel a luxemburgi bíróságnak? Az eljárás felfüggesztése tehát csak azért történt, mert a bíró feltette az előzetes kérdéseit. Ezek az intézkedések ikertestvérek, egyik nem létezhet a másik nélkül.

És hogy mekkora csúsztatás ez az érvelés, azt maga a Kúria ítélete is cáfolja: „Vasvári csupán ürügyként használta fel egy vádlott idegennyelvűségét ahhoz, hogy az egész magyar alkotmányos rendszer kritikáját elmondja”. Ugye ebből a mondatból teljesen világos, hogy Polt Péternek nem az eljárás felfüggesztésével volt baja. Polt szerint az is hiba volt, hogy a védői indítvány „nem jogosulttól származott”. Mégis ki a fene lenne jogosult indítványt tenni, ha nem a távollévő vádlott védője?

A Kúria azt írta, tanulmányozzák az Európai Unió Bíróságának ítéletét. De azt már most leszögezték, hogy fenntartják a korábbi közleményekben kifejtett álláspontjukat. A rövidke tanulmányozást követően a Kúria kommunikációs osztálya által kiadott közlemény a magyar Alaptörvény számos rendelkezését felsorolva látta igazoltnak a Kúria korábbi döntését. Ezzel ugyanúgy vitatta az uniós jog elsőbbségét, mint maga az eredeti döntés. De ők sem átallották egy csúsztatással kioktatni a sajtót, mondván, a Kúria nem indított fegyelmit Vasvári ellen, ehhez nincs is joga. Tényleg nincs. Ugyanakkor kár azt a látszatot kelteni, mintha nem is indult volna fegyelmi eljárás, hiszen indult, amit a szabályoknak megfelelően a Fővárosi Törvényszék elnöke kezdeményezett.

Berecz Valter / 24.hu

A rövid közleményt követte a Kúria Büntető Kollégiumának mintegy ötoldalas eszmefuttatása, amiből csak egy mondatot idéznék: az EUB ítéletének az a kitétele, hogy a Kúria eredeti döntését a bírák hagyják figyelmen kívül, a bírákat „alaptörvény-sértésre, a saját nemzeti alkotmány megtagadására hívja fel.”

Úgy bizony! Pontosan ezt jelenti az uniós jog elsőbbsége a nemzeti joghoz képest.

És hogy miként lehet egy tisztán jogi kérdést a politikai sértődöttség síkjára terelni, azt gyönyörűen mutatja be Dobozi Gergely cikke a Mandineren. „Ha szúrópróbaszerűen végigböngésszük az európai média fősodrát, azt látjuk, hogy a különböző, sokak által mértékadónak tartott orgánumok az ítéletben lehetőséget látnak a már jól ismert »magyarlengyelezés« felerősítésére.” A cikk szerint ezek a „magyarellenes médiumok” a Reuters, a Deutsche Welle és az Euronews.

Hát már hogyne „magyarlengyeleznének”! A lengyel Alkotmánybíróság hátrébb sorolta az uniós jogot. Az Európai Bizottság már több kötelezettségszegési eljárást indított a varsói kormány ellen az úgynevezett igazságügyi reform miatt, és keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz. A brüsszeli testületnek kétségei vannak a lengyel alkotmánybíróság függetlenségével kapcsolatban is.

Hamarosan talán azt is megtudjuk, tényleg „összelengyeleződik-e” a magyar kormány egy új, szélsőséges jobboldali közös frakcióban.

Semmit sem tanultak, semmit sem felejtenek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Sándor Zsuzsa: Teljesen jogos a „magyarlengyelezés”
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here