Coppolának születni áldás és átok is egyben, és az sem könnyíti meg a helyzetet, ha valaki úgy dönt, apja nyomdokaiba lép. Sofia Coppolia így tett, és szerencsére jól döntött. 50. születésnapján felidéztük, hogyan lett az apja által vetített, a filmtörténet klasszikusaira csak néha-néha odapillantó, divatszerető lányból világhírű rendező.

Bár a rendezés nem szerepelt vágyai között, a film kiskorától kezdve Sofia Coppola élete szerves részét képezte. Gyerekkora nagy részét a kaliforniai Napa Valley-ben felnőve töltötte, valamint a legkülönbözőbb helyeken, ahol apja, Francis Ford Coppola éppen filmet forgatott. Bár tv-előfizetésük nem volt, apja sorra hordta haza VHS-kazettán a filmtörténet nagy klasszikusait. Így történt, hogy – ha csak fél szemmel is nézte filmjeiket – a lány kamaszkorára jól ismerte Kuroszava, Fellini vagy Godard nevét.

Apám folyamatosan filmeket vetített. Nem tudom, hogy nagyon figyeltem-e ezekre. Volt egy vetítőszobája San Franciscóban, és végül mi is beültünk mindig megnézni vele a filmeket.

Elmondása szerint bár apja és annak társasága csendes megfigyelése közben is számos benyomás érte Coppolát. Egy olyan családban pedig, mint az övék, a többieket hallgatni is érdekes, gondolná egy kívülálló. Coppola felmenőkkel rendelkezni viszont épp olyan teher is lehet, mint könnyedség. Az illusztris családnak nem Francis Ford Coppola az egyetlen világhírű tagja. Sofia nagyapja Carmine Coppola zeneszerző volt, unokatestvérei Jason Schwartzman és Nicolas Cage színészek, bátyja, Roman Coppola rendező, forgatókönyvíró.

Stephane Cardinale / Corbis / Getty Images

Bár adott volt, hogy apja nyomdokaiba léphet, Coppola nem a rendezéssel vágott bele filmes karrierjébe. Mindössze egy éves volt, mikor feltűnt az apja által rendezett, 1972-es A Keresztapa filmvégi keresztelő jelenetében. Később, a folytatásokban is szerepelt, azonban az 1990-ben bemutatott A Keresztapa 3.-ban a kényszer hozta úgy, hogy ő alakítsa Michael Corleone lányát, Maryt. A szerepet eredetileg Winona Rydernek szánta a rendező, ám ő megbetegedett a forgatás előtt. Bár Julia Roberts és Madonna neve is felmerült, végül Sofia Coppola ugrott be a szerepbe. A Keresztapa 3. így tulajdonképpen a Coppola család filmjévé nőtte ki magát, mivel Sofia mellett más családtag is játszott a filmben: Talia Shire, a rendező húga alakította mind a három részben Michael Corleone húgát, Connie-t.

A Paramountnak volt egy listája sok színésznőről, de ők idősebbek voltak, mint amilyennek éreztem a karaktert. Tinédzsert akartam. Azt akartam, hogy ott legyen a babaháj az arcán

– mesélte Francis Ford Coppola a New York Timesnak Ryder pótlásáról.

Úgy tűnt, hogy nagy nyomás nehezedik rá, én meg kisegítettem. Abban a korban voltam, hogy bármit kipróbáltam. Csak beleugrottam ebbe a dologba anélkül, hogy sokat gondolkodtam volna rajta

– tette hozzá Sofia Coppola.

Alakításáért azonban nem rajongott a filmszakma, főleg hogy olyan színészek mellett szerepelt, mint Al Pacino, Diane Keaton és Andy Garcia. „Reménytelenül amatőr” – írták róla a film bemutatásakor a Post magazinban, egy másik kritika szerint pedig közel volt ahhoz, hogy az egész filmet porig rombolja jelenlétével. Sofiát azonban nem befolyásolták a negatív kritikák, mivel nem az volt az álma, hogy színész legyen:

Más dolgok érdekeltek, így nem tett tönkre.

Apja máshogy látta a történteket, a Timesnak adott interjúban elmondta, egyes kritikusok a lányán verték le, hogy a film nem váltotta be a reményeiket.

Emiatt ezt a 18 éves lányt támadták, aki csakis miattam vállalta az egészet. A lánya elvitte a balhét Michael Corleone helyett, amikor lelőtték – az én lányom elvitte a balhét helyettem

– fogalmazott.

Zoetrope Studios / Collection ChristopheL / AFP Keresztapa 3.

Az őt ért kritikák ellenére Coppola nem akart elszakadni a mozgóképtől, noha abban az időben fogalma sem volt még arról, mit akar valójában:

A húszas éveim nagy részét azzal töltöttem, hogy gondolkodom, mit akarok csinálni, ezért sok mindent kipróbáltam (…) Soha nem gondoltam rá, hogy filmrendező legyek. Ez egy nem tervezett dolog. Elmentem egy képzőművész-iskolába, ahol frusztráltan éreztem magam. Csomó minden érdekelt: dizájn, fotózás, zene.

Tett is egy rövid kitérőt a divat világába. Még csak 15 éves volt, amikor ösztöndíjat kapottt Karl Lagrefeldnél a Chanel párizsi műhelyében, majd huszonévesen létrehozta barátjával divatcégüket, a Milk Fedet, ahol saját tervezésű ruháit is árulja a mai napig. Közben támadt az a gondolata, hogy inkább filmes iskolába kellene járnia, úgyis mindig ott sürgött-forgott apja körül a filmforgatásokon:

Éreztem, hogy ez a dolog minden részletében érdekel, de nem akartam kimondani, hogy rendező akarok lenni, mert azt az önállótlanság jelének éreztem.

Első kisfilmje, a Lick the Star forgatásakor sem volt még kimondott vágya a rendezés, de nem sokkal később beleszeretett Jeffrey Eugenides Öngyilkos szüzek című regényébe. Elmondása szerint pontosan tudta, hogy hogyan kellene az írott soroknak filmen megjelenniük. Az azonos című film, amelynek forgatókönyvét is Coppola jegyzi, olyan jól sikerült, hogy beválogatták a Velencei Filmfesztivál programjába. Ekkor már egyértelmű volt számára, hogy rendezni akar, így nekiállt első saját forgatókönyve írásának, melynek alapötlete egy saját élményéből fakadt. A már említett Milk Fed márkája második üzletét Tokióban nyitotta. Egy nap a szálloda felé tartott taxival, fáradtan bámult ki az ablakon, amikor eszébe jutott, hogy filmet akar forgatni a városról egyszer.

Sok időt töltöttem a húszas éveim alatt Tokióban, és nagyon szerettem volna filmet készíteni az ottani élményem alapján, egyszerűen csak arról, hogy ott vagyok. Ez volt a kiindulópont. Nem sokkal korábban megházasodtam, és valahogy elszigeteltnek éreztem magam. Olyan életszakaszban voltam, amikor nem voltam biztos abban, hogy jól döntöttem-e, vagy mit csináljak főiskola után, a felnőtt életem kezdetén. A Késői találkozás című film járt a fejemben a film írása közben, de sokat kerestem abban az időben az összekapcsolódás képét, mert akkoriban én ennek híján voltam

– mesélte egy interjúban.

Coppola már a forgatókönyv írásakor tudta, hogy a férfi főszerepet Bill Murray-nek kell eljátszania, másban nem is tudott gondolkodni. A színészt állítólag nem volt könnyű elérni, de amint elolvasta, miről szól a film, Murray magáénak érezte a karaktert, és rábólintott a szerepre. Nemcsak Coppola, de Murray és a női főszereplő, Scarlett Johanson számára is mérföldkő volt pályafutásukban az Elveszett jelentés, amelyet a mai napig kultfilmként emlegetnek. Coppola, aki egy szempillantás alatt lépett ki a nagy filmrendező lánya szerepkörből, és vált nemzetközileg elismert rendezővé, az Elveszett jelentés tizenöt éves fordulóján azt nyilatkozta, soha nem számított rá, hogy az emberek ennyire kapcsolódni tudnak majd a filmjéhez, ami számára egy önfeledt és személyes projekt volt, ráadásul Coppola a film írásakor épp magányosnak és elveszettnek érezte magát. A film három Golden Globe-díjat és a legjobb eredeti forgatókönyv Oscar-díját is elnyerte, Coppolát pedig a legjobb rendező díjára jelölték, ezzel ő lett az első amerikai női filmrendező, akit a legjobb rendező díjára jelöltek.

Focus Features / American Zoetro / Collection Christophel / Collection ChristopheL / AFP

Coppola következő filmje már nem ragadtatott el mindenkit, és bár a 2006-os Marie Antoinette premierje a cannes-i filmfesztiválon volt, igen vegyes fogadtatásban részesült. Az Öngyilkos szüzeket, az Elveszett jelentést és a Marie Antoinette-t szokták együtt is emlegetni, miután mindhárom film az identitás kérdését járja körül. Az ezt követő, egy hollywoodi sztár kiüresedettségét elmesélő Made in Hollywood újra hasonló húrokat pendített meg, mint az Elveszett jelentés, nem meglepő, hogy annak párdarabjaként is tekintenek rá. A film számos ponton kapcsolódik Coppola korábbi alkotásaihoz, a középpontjában egy hasonlóan kiégett főhőssel, mint az Elveszett jelentés Bobja, aki nagyon nem találja az egyensúlyt és sodródik, mintha ott sem lenne a különböző helyzetekben.

Coppola a 2010-es években elkészítette a Lopom a sztárom és a Csábítás című filmeket, majd kiderült, hogy tizenhét évvel az Elveszett jelentés után ismét Bill Murray főszereplésével készít filmet. A 2020-ban bemutatott Felkeverve bár nem Japánban, hanem hazai terepen, New Yorkban játszódik, sok hasonlóságot mutat az Elveszett jelentéssel és jól példázza, hogy a közös nyelv dacára is könnyen félreérthetjük a másikat. Murray a főszereplő Rashida Jones apját alakítja a filmben, amelyben a kapcsolatok problémája, a másik megértése és a férfi-nő viszony kibogozhatatlansága ismét központi témaként jelenik meg. Bár a Felkevervében hiányoltuk azt a nagyon erős, egyedi hangulatot, ami az Elveszett jelentésben mindvégig élvezhető, Coppola tudatos döntése volt, hogy ne arra emlékeztessen egy az egyben, elmondása szerint könnyebb és játékosabb filmet szeretett volna készíteni, miközben az anyaságról és az a miatt szükségszerűen meghozott kompromisszumokról is beszélni akart.

Csak próbálom azt megfogni, ahol az életem abban a pillanatában voltam, amikor a gyerekeim fiatalabbak voltak (…), ezt az érzést. Azt hiszem, identitásválságon mész át, amikor szülővé válsz. (…) Úgy érzem, hogy a filmjeim pillanatképet alkotnak egyes momentumokról és arról, hogy ki voltam akkor, amikor ezeket átéltem.

Hogy következő állomásként milyen korábbi pillanatairól mesélne Coppola, arról keveset tudunk. Egy konkrét és sokak számára meglepő vágya viszont az, hogy Eddie Murphyt rendezze egyszer, akinek nagy rajongója. Ha nehezen képzeljük is el együtt a két alkotót, alig várjuk, hogy Coppola új filmmel jelentkezzen, akár Murphyvel, akár nélküle.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

„Soha nem gondoltam rá, hogy filmrendező legyek” – Sofia Coppola 50 éves
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here