Soma Mamagésánál jártunk. Régen hallottunk róla: nem szerepel celebműsorokban, bulvárlapokban, nem nagyon ad interjúkat, úgyhogy szerettük volna megtudni, mivel telnek a napjai. A kertjéből származó bodzából és akácból készített őrületes kézműves teáját kortyolva szóba kerültek alvók és ébredők, de még egy álomprojekt is. Interjú energiák áramlásáról, belső hangról és arról, milyen lesz majd életünk végén a távozás.

Az interjúszervezésnél az első javasolt dátumra azt mondtad, nem jó, mert kurzust tartasz a Pilisben. Mifélét?

Évek óta szervezek intuíció- és belsőerő-fejlesztő együttléteket. Régóta csak azt csinálom, ami intuícióból nekem is lejön, ami engem is izgat – olyasmibe nem megyek bele, ami rutin vagy unalmas. Az intuíciófejlesztés amiatt is izgalmas, mert a legnagyobb tudás, ha súg a kis hang. Általában péntek délben találkozunk, és vasárnap estig számos gyakorlatot végzünk: testmunka, hangfürdő, transzlégzés, transztánc, transzmeditáció, kontrollmentes állapotok létrehozása.

Nem biztos, hogy tisztában vagyok vele, mit jelentenek ezek a szeánszok.

Az egyik gyakorlatban párokban voltunk. Az egyik fél kendővel bekötött szemmel lefeküdt, a másik mindenféle csirim-csöröm hangszerekkel, dobbal, kézzel hangokat adott ki – előbbiek pedig el tudták dönteni, hogy távolabbi vagy közelebbi hangokra fókuszálnak. Na, és ebből lett egy olyan transzállapot. Képzeld el, hogy magától összeszövődött az egész zenévé. A ritmus nem gyorsult, nem lassult, ami azért fontos, mert abban van a transzerő, amikor az ütemet feszesen tartjuk. A végén volt már üvöltés, kiabálás, ritmikus kántálás – akiknek le volt kötve a szemük, azt mondták, rendesen tripjük volt, intenzív belső utazásokat éltek át. Volt, aki azt állította utána, hogy az előző életeibe ment vissza. De ez csak egy a végtelen sok gyakorlat közül.

Mi a célja egy ilyen gyakorlatnak? 

Ennek egészen konkrétan az, hogy tudatosan el tudjuk dönteni, melyik irányba fókuszálunk. Én döntöm el, hogy a zsarnok főnökömre, az idegesítő, kötekedő anyósomra koncentrálok, vagy inkább megpróbálom átirányítani a figyelmem a távolban csörgedező patak hangjára. Azaz szelektálok, és van, amire azt mondom, bocs, nekem ez nem kell, ennek nem adok figyelmet. Ugyanez a helyzet a zajjal, ami most jön a világból. Ezek mintázatok, amiket utána a hétköznapi élet mindenféle helyzetében használhatsz. 

A két nagy politikai szekértábor, vagy az oltottak és oltatlanok óriási és egyre szélsőségesebb, egyre betegebb háborúja. Arra akarok én figyelni? Nem, bocs.

Varga Jennifer / 24.hu

Milyen energiákkal, tapasztalatokkal térsz haza egy ilyen elvonulás után?  

Rendkívül lefáradok, viszont ez olyan fáradtság, hogy közben meg eufóriában vagyok, teljesen módosult tudatállapotban, mert rengeteg ingert és információt kell feldolgoznom. És rengeteg ölelést: szétöleljük egymást, el sem hinnéd, mennyire ki vannak az emberek éhezve rá. Úgy tanítják, egy ölelésnél kell legalább három közös légzés, ilyenkor érzed, hogy szinte kinyílik az egész szívtér. Szerintem az egész bolygónak, ami épp óriási brutál-giga-megaváltozáson megy keresztül, a kulcsa a szívtér: hogy nyílik-e a szív, tudsz-e szívből élni. Aki most agyból él, elveszett ember. Olyan para vár rá, és olyan szorongáshullámok előtt áll, hogy csak együttérezni tudok. 

Most, hogy kissé zordabb napokat élünk, nyitottabbak az emberek arra, hogy inkább befelé forduljanak?   

Nem mondtam, hogy világ zordabb, csak hogy nagy változásokkal teli időszakban vagyunk. Hogy te mit látsz meg a világból, az épp annyira egyéni, mint az ujjlenyomatod: nincs két egyforma látásmód. Van, akinek ez a világ zordabb, de van, akinek jobb, örömtelibb, még több lehetőséget nyújtó hely lett. Én utóbbi kategóriához tartozom: nekem a koronavírus megjelenése óta több feladatom és munkám van, és még több égi és földi segítséget kapok a dolgaimhoz. Kérdésedre válaszolva: igen, egyértelműen megnőtt az igény a belső munkákra. Elég csak megnézni, hány online és személyes önismereti kurzus, coaching, meditációs vagy családállítós tanfolyam indult újonnan a járvány kezdete óta – ez is azt mutatja, hogy van egy globális ébredési, tudatosodási folyamat. 

Mit nevezel spirituális ébredésnek?

Azt, amikor rájössz, hogy minden kérdésedre ott van a válasz belül, és ha fel akarsz nőni, akkor senkitől sem várhatod, hogy megmondja, mit tegyél. Senkitől nem várhatod, hogy jobbá tegye az életedet, és nem hibáztathatsz másokat a problémáidért – nincs olyan, hogy miatta. Ez a rohadt nagy különbség az ébredő meg az alvó között. Az alvó azt mondja: az anyám miatt lettem ilyen, az apám, a zsarnok főnököm, a vérszívó öcsém, az impotens férjem, a kormány vagy az ellenzék miatt lett az én életem olyan, amilyen. A felébredt viszont azt mondja: a létezés milliárdnyi törvényszerűsége szőtte úgy a dolgokat, hogy ez lett – mert minden okkal lett az, ami. A te lehetőséged az, hogy a krízisek ajándékát felismerd, hogy a szarból várat építs, hogy transzformáld, amit kaptál. Anyasebed volt? Apasebed volt? Szar volt a gyerekkorod? Akkor vedd kezedbe a sorsod, és kezdj el dolgozni rajta, mert ez a te tőkéd, és minden jó lehet valamire, ha nem ragadunk bele a sérüléseinkbe. 

Varga Jennifer / 24.hu

Tehát csak hozzáállás kérdése, és mindenkinek van esélye egy jobb életre? 

Annyira lesz rossz az életed, amennyi félelem és negatív érzés van benned. Ez az egész változásokkal teli időszak szerintem csodákat fog hozni – szó szerint csodákat (amiket most paranormális jelenségnek vagy akárminek is nevezünk) azoknak, akik mernek magukon dolgozni és tudatosodni. Rosszul járnak, akik a magukban levő félelmeket nem kezdik el átdolgozni, mert mi lesz a félelemből? Agresszió. Elég a legapróbb témát bedobni a közösbe, és mint a koncot a kiéhezett kutyák, úgy szedik szét az emberek, hogy a bennük levő félelmet agresszión keresztül levezessék. Azt hiszem, most letaglóztalak. 

Csak kicsit. A spirituális tanítóság jelenleg a főtevékenység az életedben?  

Az egyik, ugyanis rengeteg mindent csinálok. A legfontosabb valóban a gyógyítás, tanítás, ami igazából mindig is bennem volt, hiszen már gimiben is én voltam a lelki szemetesláda. Ráadásul, ha ötgyerekes családban születsz legidősebb gyerekként, ahol te pesztrálod a többi négyet, akkor ez véreddé válik. A munkákra visszatérve: van egy életmódportálom, az ujegyensuly.hu, ami pont azért indult öt éve, hogy segítse ezt a hatalmas változást, mert csak a vak nem látta már akkor vagy akár tíz-tizenöt évvel ezelőtt is, hogy itt egy óriási globális átrendeződés lesz. Működtetek egy másik oldalt is, a segitekegycsaladot.hu-t, amelyen a segítségre, támogatásra szoruló és a segíteni kívánó egyén, család vagy közösség egymásra találhat. Bár az ötlet maga egyszerűnek tűnik, a megvalósításnál ezer dologra kell figyelni. Szerencsére vannak okos barátnőim, akik szóltak, hogy, Somita, hát itt keményen figyelni kell az adatvédelemre, kell szakértő, aki a szerződéseket megcsinálja, aki átlátja az egészet. Jelenleg több mint negyvenen csináljuk, és már több mint száz családon segítettünk. És nem csak egyszer: van, akin tízszer-tizenötször, van, akinek házat vett vidéken a támogató, és vannak, akik azt mondták, hogy iskoláztatják a családban a gyereket, azaz mindaddig segítenek, amíg szakmája vagy érettségije nem lesz.

Emellett írom a tizenkettedik könyvemet, eddigi fő művemet, A szakrális új nőt. Csináljuk a Vanavan zenekart, tartok online kurzusokat, és készül egy film is, de ez legyen egyelőre titok – csak annyit mondanék róla, hogy az életem az első olyan projektjéhez kapcsolódik, ami színtisztán álomban jött le. 

Varga Jennifer / 24.hu

Akkor csak erre az álomprojektre kérdeznék rá. 

Megmondta álmomban a kis hang, hogy 2020. 02. 22-én, tehát amikor ebben az évezredben először bejön a legtöbb kettes, hívjak össze legalább kétszáz nőt. Én nem kétszáz nőt hívtam össze, hanem több mint hatszázat, és ezt fel is vettük hat kamerával. Nyolc órán át tartó intenzív szeánsz volt: hatszáz nőt egyszerre transzoltatni spirálban olyan energia, hogy ott kő kövön nem maradt.

Hogy lehet ennyi mindent párhuzamosan csinálni?  

A koronavírus-időszakban hihetetlenül strukturált lettem a korábbi önmagamhoz képest, egyre jobban szedem össze magam. Kezdek klárikásodni: ott lakik bennem Klárika, az ügyvezető asszony és cseszeget. Mondjuk azért az ötvenhatodik évemben már ideje is volt, hogy szintet lépjek, és jó érzés, hogy azzal foglalkozok, ami érdekel, mert közben sok minden másra tudok nemet mondani. Ismered ezt az érzést? 

Van otthon egy Mikor mondjuk nemet című könyvem, és nagyon érdekel, de egyelőre nemet mondtam arra, hogy kinyissam. De azt így is tudom, hogy fontos tudás. 

Bizony, nagyon fontos, hogy meg tudjam különböztetni, mi az, ami a dolgom, és mi az, ami nem. Ez egyébként az érett évek egyik ajándéka. 

Varga Jennifer / 24.hu

Azt mondtad valahol, hogy képes vagy lehívni energiákat. Ezzel hogyan szembesültél? 

Bárki képes, csak szerintem az embereknek nincs hitük hozzá. Hogyan szembesültem vele? A nagy áttörés huszonkilenc éves koromban volt. Nagyon tipikus, hogy az úgynevezett spirituális felébredést krízis, baleset vagy betegség előzi meg, és nekem is így volt: egy hangszalag-gyulladásból kialakult egy csomó – elment a hangom teljesen, másfél hónapig folyamatosan köhögtem, de ezt úgy értsd, hogy éjjel-nappal, tehát már vér jött a torkomból. Szörnyű volt, aludni sem tudtam. Négy antibiotikum-kúra után a gégészeten azt mondták, hogy a csomót le kell metszeni. És akkor, 1995-ben az egyik legrégebbi, legjobb barátnőm Pestre jött kineziológia tanfolyamra. Nálam lakott a tanfolyam alatt, és azzal a kezdetleges tudásával gyógyítgatott kedden, szerdán és csütörtökön, majd úgy mentem pénteken reggel nyolcra a műtétre, hogy már nem volt ott a csomó. És ezzel elindult egy óriási változás az életemben.  

Kicsit konkrétabban? 

Öt hónapig nem dolgoztam. Életemben először rákattantam arra, hogy egyedül legyek. És az én elképesztő férjem, Gyuri, a türelem olimpiai és világbajnoka egyetlen rossz szót sem szólt erre. Hanna lányom akkor kétéves volt, a kisfiam, Lázár pedig három és fél, elvittem őket reggel a bölcsibe meg az oviba, felültem a bringára, kitekertem a bányatóhoz. Akkor még nem menő Lupa-tó volt, alig járt arra ember. És amíg a gyerekek a bölcsiben, oviban voltak napi hat-hét órát, én ültem a tónál és néztem a vizet. Aztán egy idő után már arra is megkértem Gyurit, hogy menjen el ő a gyerekekért, mert nekem muszáj a naplementét látni. És ez a csávó erre sem mondott nemet. A kilencvenes évek közepéről beszélünk, tehát még nem volt mobiltelefon, nem vittem könyvet, sem tollat, csak ott voltam csendben. És akkor és ott megtapasztaltam, hogy ha bedobok egy kérdést magamnak, és elhajítom, mint egy bumerángot, nem rágódom rajta tovább, akkor mindig visszajön a válasz. Mindig, minden kérdésemre ott van a válasz belül. És onnan tudom, hogy az a belső hang válasza, mert azzal jön egy energialöket is.

Már huszonéves koromban megtapasztaltam, hogy az energiakérés és -adás működik.

Varga Jennifer / 24.hu

És most be is ugrott egy jelenet: alsó tagozatosak voltak a gyerekeim, nekem egyik este koncertem lett volna, de lumbágóval ébredtem, tudod, amikor se felállni, se felülni nem tudsz, minden mozdulat iszonyúan fáj. Kétségbeesetten zokogtam, és azt mondtam a gyerekeknek: „Megtennétek, hogy hívtok le anyának energiát?”. Nekem fontos volt az a koncert, nem akartam, hogy miattam maradjon el. És akkor jött ez a két kis drága, rátették a kezüket a derekamra, hátamra, és éreztem, ahogy dől az energia. Tíz perc múlva kihúztam magam. Mintha elvágták volna a fájdalmat. És ezt azóta is nagyon sokszor megtapasztalom: fejfájásokat szedek ki, migrénes csajoknak sorra mulasztom el a fájdalmait. Ebben élek, ezt tapasztalom. De amúgy ez mindenkinek működik, csak a hitetlenség nagy ellenség ezen az úton. 

Van egy olyan érzésem, hogy nem a számládra érkező összegekről tájékoztató sms pittyegése motivál. Mi hajt, mit szeretnél elérni, mit látsz magad előtt, amikor célokat fogalmazol meg?  

Amióta teljesen el tudtam engedni a pénzen való aggodalmaskodást, nincsenek anyagi gondjaim. Tudom, hogyha teszem a dolgom, jön a pénz. Sokáig érdekelt az is, hányan követnek a közösségi oldalakon, aztán egyszer csak rájöttem: nem mindegy, hogy kétszázan lájkolnak, kétszázezren vagy kétmillióan? Mi lesz jobb tőle? Ma már nem izgatnak a lájkok, egyszerűen jól szeretném magam érezni. Élvezni azt, amit csinálok. Jó érzés látni az örömöt, amikor másoknak adsz. Az is jó érzés, hogy minden külső visszajelzéstől függetlenül tisztában vagyok az értékeimmel. Nagyon megosztó személyiség voltam, kaptam hideget, meleget, főleg a Megasztár idején:

sétáltam az utcán, odajött valaki, azt kiabálta nekem, hogy büdös kurva vagyok és körbeköpködött.

Varga Jennifer / 24.hu

Olyan volt, mint egy rituálé. De olyan is volt, hogy valaki térdre borult előttem, és azzal jött, hogy istennő vagyok. Nem. Nem vagyok sem istennő, se büdös kurva – meg kell tanulni, hogy nem mások visszajelzései határoznak meg engem, én ahhoz már öreglány vagyok. Hogy mi motivál? Nagyot mondok, de szeretnék ebben az életemben megvilágosodni. Eljutni az önmagam teljes, feltétel nélküli szeretetéig. Szeretnék a jelenben lenni, mert az olyan felszabadulás, ami mindent megváltoztat. Megváltoztatja azt a nagyon fontos dolgot is, hogy hogyan lépsz át a másik oldalra. Tudatosan szeretnék átmenni, felkészülni az átmenetelre, meditációval átlépni, amikor jön a kicsekkolás. A harmadik mexikói utamon egy sámán a legerősebb gombát adta nekem, és az az utazás, az a gombás trip megmutatta nekem, hogy gyönyörű lesz a halál. Csodálatos lesz átmenni.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Soma Mamagésa: Tudatosan készülök a kicsekkolásra, hogy gyönyörű legyen majd
Source:
Source 1

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here